Radhika Sanghani - V!rg!n

„Oké, bevallom, még sosem csináltam… idáig. Nincsenek őrületes elvárásaim. Nem vágyom gyertyafényre vagy rózsákra. Őszintén szólva, még rendes ágyra sincs feltétlenül szükségem. Szóóval… akar valaki szexelni velem? Valaki? Bárki? Hahó! Poénból sem? Nem fogok szűzként meghalni! Így vagy úgy, de megoldom. Végül is, mi vesztenivalóm van? Már azon túl, ami kézenfekvő…"

Ellie 21 éves, és még szűz. Ez kínos állapot – szerinte. Ezért elhatározza: három hónapon belül megtalálja az Igazit, azt a kedves, érző, intelligens és helyes srácot, akivel a lepedőakrobatika is maga a mennyország. Vagy ha őt nem is, legalább egy viszonylag józan és némileg rátermett Jelöltet, akivel különösebb bénázás nélkül áteshet a dolgon…
Radhika Sanghani fergeteges humorú első regénye világszerte elnyerte a női olvasók szívét. Nem véletlenül: főhőse aggódása viccesebb, mint Carrie Bradshaw-é, és szókimondóbb, mint Bridget Jones.

Véleményem:

Hát hogy szókimondó az biztos. A nők problémái teljesen nyíltan tárulnak elénk. Ellie úgy gondolja, hogy a szüzessége dönti el az életét, befolyásolja a boldogságát. 

A történet egészen jól sikerült, de nem egy izgulós könyv. Egy kis délutáni pihenéshez tökéletes. Viszont igazán, tényleg jókat lehet nevetni Ellie balszerencséjén, tudatlanságán. 

Barátnőjével blogot indítanak a nők problémáinak kitárgyalására (fanszőrzet, menstruáció, kudarcok stb.)

Kicsit fura volt, hogy találkozik egy pasival, jól érzik magukat, megint találkoznak és a 2. vagy 3. találkozásnál már "ruhás dugás" meg minden. O.o

A történet nagyon nem fogott meg, de az +1 pont, hogy megnevettet. 

„Végül nem húztam ki semmit, mert arra jutottam, hogy klassz dolog tabukat döntögetni, és olyan dolgokról is beszélni, amik természetesek bár, mégis kínosak. Mert a legkínosabb szerintem az, ha valamiről hallgatunk, hiszen a szégyenérzet mindig a hallgatásból táplálkozik. Megjelennek a tabuk, a stigmák, bűnösnek kezded érezni magad azért, amilyen vagy, és ez nem jól van így. Csak akkor tudunk változtatni, ha nyíltan beszélünk a problémákról, ez segíthet elfogadtatni, hogy igenis normális az is, ami a közgondolkodás szerint nem tökéletes." - mondja az írónő

"Nem érdekel, mit mond a következő srác a fanszőrzetemről, és nem vagyok hajlandó egy olyan kultúra része lenni, amely feltételezi, hogy a nők odalent szőrtelenek. Mi is szőrösek vagyunk."