Jessica Park- Szeretni bolondulásig

Fülszöveg:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Vélemény:

Bolondulásig szeretem ezt a könyvet. Megnevettetett, összetört, megnyugtatott és felkavart.
Nem egy szokványos sablon sztori. Magával ragad. Nem lehetett lerángatni a könyvről.

Teljesen másra számítottam. Komolyan. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könyvet fogok olvasni valahova. Ilyen jót... Kellemesen csalódtam.
Nagyon féltem (mint mostanában az összes romantikus könyvnél), hogy nem fogom szeretni a főszereplő lányt. De mikor elkezdtem, már meg is bántam, hogy ilyet mertem feltételezni. Imádtam Julie-t, imádtam Celeste-et, imádtam Finn-t, imádtam Fotó Finn-t...majdnem mindenkit imádtam. A Watkins családban az apát ismertük meg legkevésbé. Jelentős szerepe ugyan nem volt a történet végkimenetelében, de kicsit több tulajdonságot elbírt volna. Meg tudtam érteni Erin viselkedését, de nem nőtt a szívemhez.
Akit nagyon utáltam, az Julie apja volt... Komolyan utáltam! Hangosan szitkozódtam is!! :D

Khmm... Matt: Egyszerűen IMÁDTAM azt az okostojás fejét! ^-^  Imádtam mikor Julie-val szurkálódtak, viccelődtek. Szerencsére mindkét szereplőnek megvolt a humorérzéke és ez csodálatossá tette, a már eddig is csodálatos könyvet. Imádtam a pólóit. Az elején elkezdtem gondolkozni rajta, hogy fel kell menjek a Wikipédiára, mert fogalmam sincs, hogy miről beszél.

Cukifiú2.... Finn: Őszintén? Beleszerettem. Okos, vicces, gondoskodó, kalandvágyó, bátor. *sóhaj*
Kezdtem nagyon félni, hogy most akkor Team Matt, vagy Team Finn pólóban járjak? Örülök, hogy nem kellett választanom... De a végkifejlet megváltoztatta a véleményemet a könyvvel.

Celeste: Szerintem jófej kislány volt. Fájt érte a szívem, főleg a végén. Hatalmas jellemi fejlődésen ment keresztül. Nem lett tipikus tizenhárom éves, de tetszett, hogy egyedi személyisége van. Szerintem aranyos volt Fotó Finn-hez való ragaszkodása.

Kérek szépen mindenkit, hogy olvassa el!! Elolvashatsz 1000 véleményt, blogot, bármit de az közel sem adja vissza azt az élményt amit ezzel a könyvvel szerzel. Nem lehet leírni, hogy mennyire jó volt. Képtelenség. Olyan mint ejtőernyőzni, nem tudod mi vár rád, és mikor nekiugrassz, rájössz, hogy életed végéig ott akarsz maradni, és sosem lesz ehhez fogható élményed.  Szóval gyerünk, most azonnal indulj a könyvesboltba, könyvtárba, a szomszédba vagy ahol meg tudod szerezni és olvas el!!!

Katt a képre, hogy megrendelhesd:

Lauren Kate - Fallen-Kitaszítva

Fülszöveg:

Éjfél körül végre formát nyert a lány szeme. Macskaszerű, félig leszánt, félig pedig kérdő tekintet – bajt sugallt. Igen, pontosan olyanra sikeredett a szeme, amilyennek lennie kellett. A külső szemzug a finom, elegáns szemöldök felé emelkedik, egész közel a sötét hajzuhataghoz. A fiú kinyújtott karral maga elé tartotta a papírt, s megszemlélte. Nehéz volt így dolgoznia, a lány távollétében, de persze soha nem tudott rajzolni, ha jelen volt. Mióta a lány megérkezett Londonból – nem, mióta a fiú először meglátta –, gondosan ügyelnie kellett arra, hogy távol tartsa magától.
A lány immár naponta próbálkozott közelebb kerülni hozzá, és minden nap nehezebb volt, mint az előző. Ezért távozott a fiú reggelente – Indiába, Amerikába, nem tudta, és nem is érdekelte hová. Akárhol is kötött ki, mindenütt könnyebb volt, mint itt. Ismét a rajz fülé hajolt és felsóhajtott, miközben szenes hüvelykujjával tökéletesre satírozta a lány alsó ajkát. Az élettelen papír, ez a kegyetlen utánzat az egyetlen lehetősége, hogy magával vigye a lányt.

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Véleményem: 

A "könyves álompasik" népes csoportja úgy tűnik megint gyarapszik egy Daniel  Grigorival. 

Nagyon nehéz úgy beszélnem a könyvről, hogy jól átadja, hogy mennyire vegyesek az érzéseim , és közben ne spoilerezzek. Kényszert érzek, hogy elmeséljem az egészet.

Luce-t a szülei egy javítóintézetbe küldik, a Sword & Cross-ba, mivel a lány furcsa dolgokról (árnyakról) beszél kiskora óta. A pszichológusok nem használnak ezért bedugják a lányt egy bentlakásos suliba, csak hogy ne is kelljen látniuk. 

Az iskolában rögtön a szárnya alá veszi Arriane, akivel barátok lesznek. Aztán megismerkedik Penn-el akit szintén megszeret. 

Mikor elősször meglátja Daniel-t, valami ismerős érzése lesz, és vonzódást érez a fiú után. Daniel tipikus rosszfiúsan távolságtartó a lánnyal, aki szerelmes belé. Ekkor azonban Luce megismerkedik Cam-el (ő egy fiú :s) és az úgy kezd nyomulni, hogy mindenhol ott van. Kialakul valamiféle szerelmi háromszög, amit pontosan nem lehet ennek nevezni. 

Luce továbbra is látja az árnyakat és egyre jobban megismerkedik a képességével. 

Sajnáltam, hogy a szereplőket nem ismertük meg jobban. Szinte semmit nem tudunk róluk. Ha jellemeznem kéne Luce-t akkor annyit tudnék mondani, hogy szeret úszni, vegetáriánus és ropogtatja a kezét. Ennyi. Pedig már a 2. könyv végénél járok és mégsem tudok róla többet. 

Vannak benne furcsa elképzelések, mint például az első csókolózásuknál (Daniel-Luce) az egyiküknek homok megy a szájába... háát okéééé O.o

Azért viszont nagyon, nagyon, nagyon haragszom az írónőre amiért nem két szögből íródott a történet. Pont az ilyen könyveknél kell, hogy legyen a fiú szemszögéből is rész. És most egy kicsit belemászok a 2. könyvbe, mert ezt muszáj elmondanom. A második részben Daniel elmegy "megmenteni a világot" és Luce-t otthagyja a Shoreline-ban és megint elkezdődik a tipikus iskolás regény, ahogy Luce éli a napjait. ÉS MI VAN DANIEL-EL???? Ő van most a csatában, ami általában izgalmas, és akkor arról miért nem tudhatunk semmit, hogy mit csinál mit gondol? Miért kell nekünk Luce tudatlanságában szenvednünk? Ő nem tudhat meg sok infot mert félnek hogy belehal, de mi sem? SZERETNÉM TUDNI DANIEL GONDOLATAIT!! És az helyett arról olvashatunk, hogy milyen nehéz Daniel-el lenni, meg mennyivel egyszerűbb lenne Miles-el lenni. (Most nem magyarázom el, hogy ő ki, olvassátok el)

Olyan jelentékelen, sablon témákkal foglalkozik a szereplő, hogy az néha fáj. Utálom mikor végre, VÉGRE  történne valami, és erre Luce visszaemlékezik rá hogy mit evett reggelire. >.<

Nagyon vegyesek az érzéseim. Imásom és utálom egyszerre (ha van ilyen). Az alap ötlet fantasztikus lenne, de sokkal jobban megírva. Nagyon-nagyon hiányolom Daniel szemszögéből a történetet. És az izgalmat. És a kedvencem, hogy a borítón nem is a jelenkori Luce van... bár imádom a borítóját, de azért mégis...

Végig fogom olvasni a sorozatot, már csak azért is mert nagyon-nagyon szeretném, hogy tettszen. Úgy kezdtem el olvasni is, hogy ennek tetszenie kell!! Főleg az után, hogy imádtam a Csitt,csitt sorozatot.

A könyvet megrendelhetitek a Könyvmolyképző Kiadótól.

Kristin Cashore - Graceling- Garabonc

Fülszöveg:

Halálos áldás 
Katsa nyolcéves korától képes puszta kézzel ölni – ő egy Áldott Ivadék, azon kevesek egyike, akik különleges képesség birtokában születtek. A király unokahúgaként megilletnék bizonyos előjogok, de mivel a gyilkolás készségével Áldották meg, arra kényszerül, hogy a király egyik csatlósa legyen. 
Mikor találkozik a harcolás képességével Áldott Po herceggel, Katsa nem sejti, mennyire megváltozik az élete. 
Nem várja, hogy Po a barátja legyen. 
Nem várja, hogy megtudja az igazságot saját Áldott képességéről – vagy egy távoli földön lappangó, rettenetes titokról…




Véleményem:

A borítóval kezdeném (amit nem szoktam). Fantasztikusan szép borítója van. Imádom! ♥
A történetre térve: Katsa (azóta se tudom, hogy kell kiejteni a nevét) egy garabonc lány. A garaboncoknak van valamilyen különleges/vagy nem különleges képessége és nem egyforma a két szemük színe.  Valaki harcban jó, avalaki nagyon jól úszik, de van aki csak jól főz. Katsa garabonciája a harc. A király kihasználja ezt, és a lányt küldi ha valakin bosszút kell állni, vagy be kell szedni az adósságot, ugyanis Katsa képes a két kezével embert ölni. 8 éves korában derül ez ki, mikor pofon vágja az unokatestvérét és az rögtön meghal. 
A történet kezdetén Katsa és a társai a Tanács küldetésén vannak, hogy kiszabadítsák az öreg herceget, akit elraboltak. A lány nem akarja megölni az őröket, ezért leüti őket és valamiféle bogyókat tesz a szájukba, hogy ne ébredjenek fel. Ekkor fut össze egy fiúval, aki olyan gyorsan mozog, mint ő. Katsa nem akarja megölni, de nem is kockáztathatja, hogy szemtanú maradjon. 
Végül életben hagyja, kiszabadítják a herceget és visszatérnek az udvarba, ahol megjelenik Pongor herceg aki nagyapját keresi. Katsa felismeri benne azt a fiút akit a küldetésen látott. Együtt indulnak el közös küldetésre. 
Izgalmas, fordulatos és igazán szerethető. A sorozat többi része nem Pongor és Katsa történetéről szól, de érdemes elolvasni (bár még én sem olvastam :)). És az a borító... *-* :D

Megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadónál. Jó olvasást! :D

Katja Millay - A nyugalom tengere

Fülszöveg:

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Véleményem:

Szeretem az olyan történeteket, amiket két szögből olvashatunk. Mindkét szereplő gondolatait, érzéseit ismerjük. Mikor egy oldalú a könyv, akkor folyton azon gondolkozom, hogy valyon mit gondol a másik főszereplő, mit érez?

A főszereplő lány, Nastya, a nénikéjéhez költözik, hogy elmeneküljön az életében történt tragédia elől. Szerintem nem spoilerezek nagyon, ha azt mondom, hogy Nastya néma. Mármint saját akaratából nem beszél. Senkihez. Emberek között csak fekete ruhákat vesz fel és minél kirívóbban öltözködik, és ezzel próbálja távol tartani magától az embereket.

Josh, a másik főszereplőnk a nagyapjával él. Mindenkije meghalt, csak a nagyapja maradt.

A halált használja, hogy elkerüljék az emberek. Úgy gondolja, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de nem akar magához közel engedni senkit, mert biztos benne hogy az illetőt elveszítené.

Nastya első napján az új iskolában, mikor végigmegy az udvaron, hogy búvóhelyet keressen, meglátja Josh-t. Az udvaron minden ülőhely zsúfolásig van, csak az az egy nem ahol Josh ül. Mellette nincs senki. Mintha egy "erőtér" venné körül és nem engedne oda senkit. 

Tehát van nekünk két lelkileg sérült kamaszunk akik magukba fordulnak és kerülik az emberi társaságot. 

Soha, ismétlem SOHA nem olvastam még ilyen könyvet. Szinte semmit nem tudunk a szereplők korábbi életéről. Josh többet árul el az olvasóknak mint Nastya, de az egész történetét neki is elég későn tudjuk meg. Nastya viszont egy nagy titok. Nem tudjuk mi történt vele, csak azt hogy a tragédia óta nem ép a bal keze, nem beszél a napnak egy részében nem mer kimenni a szabadba. És hogy mi történt vele azt a könyv felénél tudjuk csak meg kb. 

Ez volt az első olyan könyv aminél tényleg nem tudtam, hogy mi fog történni. Nem olyan volt mint a többi YA könyv, hogy bármennyit is veszekszik a két szereplő, tudod hogy össze fognak jönni. Nem! Ennél úgy izgultam, hogy most akkor együtt maradnak? Teljesen el tudtam volna még azt is képzelni, hogy nem. Voltak megérzéseim, hogy na most! Most fog megszólalni! És nem. Folyamatosan gondolkozol rajta, hogy ugyan mi történhetett a lánnyal? Apró kis morzsákban van szétszórva az információ és úgy, hogy egy csomó lehetőség felmerül benned, hogy mi lehetett.

És a végén igazán meglepő az, ami kiderül. Nem is azon lepődsz meg, hogy mi történt, hanem mikor megtudod hogy miért történt?! 

Fantasztikus könyv! Nagyon tetszett, ahogy a karaktereket felépítette az írónő, fantasztikus jellemeket alkotott és nagyon jól kitalálta az egész sztorit. Tetszett, hogy sokáig hagyott minket izgulni és még a végén is derültek ki dolgok. Nem volt egy nyálas könyv, a romantika ugyan jelen volt, de szépen ki lett alakítva. Nagyon ajánlom! :D

A könyvet megrendelhetitek a Könyvmolyképző Kiadótól.

Cassandra Clare - Csontváros

Fülszöveg:

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Véleményem:

Khmm... nem tudom, hogy is kezdjem. Azzal magyarázom a könyv iránti érzéseimet, hogy először láttam a filmet és utána olvastam a könyvet.
A film nagyon tetszett 2-3x is láttam. A könyv viszont tényleg nem fogott meg. Az utolsó oldalakon már sírva szenvedtem át magam, hogy legyen már vége. 
Nem találtam meg benne azt, amiért mindenki oda van. És igazán szeretném elolvasni a 2. részét, hátha az tetszik, de nem vagyok képes a kezembe venni a könyvet és elkezdeni. 

Ahogy általában az ilyen könyvek, teljesen átlagosan indul. Tizenöt éves lány, egyedül élő anya. 
Aztán Clary egy gyilkosság szemtanúja lesz, és ezzel már bele is csöppen az árnyvadászok titkos világába. 
Nagyon kiszámítható volt. Az olvasó folyamatosan tudta, hogy mikor mi történik. (Olyankor is mikor a szereplőknek még fogalmuk sem volt róla.) Nem szerettem meg Clary-t, nekem nem tűnt annak a kemény, vagány csajnak mint akit az írónő szeretett volna. 
De, hogy egy pici jót is mondjak,voltak benne vicces részek, amiken jót lehetett mosolyogni.

"Vetett egy gyors pillantást Jace-re, aki néhány lépéssel előttük baktatott, és a jelek szerint a macskával társalgott. Clary kíváncsi lett volna rá, miről beszélgetnek. Politikáról? Operáról? A tonhal áráról?"

Ha a könyv érdekel (az én véleményem ellenére is ;)) akkor megrendelheted a Könyvmolyképző Kiadó oldalán.