Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Véleményem:
Khmm... nem tudom, hogy is kezdjem. Azzal magyarázom a könyv iránti érzéseimet, hogy először láttam a filmet és utána olvastam a könyvet.
A film nagyon tetszett 2-3x is láttam. A könyv viszont tényleg nem fogott meg. Az utolsó oldalakon már sírva szenvedtem át magam, hogy legyen már vége.
Nem találtam meg benne azt, amiért mindenki oda van. És igazán szeretném elolvasni a 2. részét, hátha az tetszik, de nem vagyok képes a kezembe venni a könyvet és elkezdeni.
Ahogy általában az ilyen könyvek, teljesen átlagosan indul. Tizenöt éves lány, egyedül élő anya.
Aztán Clary egy gyilkosság szemtanúja lesz, és ezzel már bele is csöppen az árnyvadászok titkos világába.
Nagyon kiszámítható volt. Az olvasó folyamatosan tudta, hogy mikor mi történik. (Olyankor is mikor a szereplőknek még fogalmuk sem volt róla.) Nem szerettem meg Clary-t, nekem nem tűnt annak a kemény, vagány csajnak mint akit az írónő szeretett volna.
De, hogy egy pici jót is mondjak,voltak benne vicces részek, amiken jót lehetett mosolyogni.
"Vetett egy gyors pillantást Jace-re, aki néhány lépéssel előttük baktatott, és a jelek szerint a macskával társalgott. Clary kíváncsi lett volna rá, miről beszélgetnek. Politikáról? Operáról? A tonhal áráról?"
Ha a könyv érdekel (az én véleményem ellenére is ;)) akkor megrendelheted a Könyvmolyképző Kiadó oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése